Fényképezőgépek Nikon F5
Bár voltak akik a Canon-ra esküdtek, azért a 90-es évek második felében és a jelen évtized elején a legtöbb profi fotós mégiscsak egy (vagy két) Nikon F5-össel a nyakában szaladgált világszerte. A fényképezőgép kitűnt stilusos formájával, melyet az olasz Giorgio Giurgiaro tervezett, rendkivüli megbizhatóságával, és technikailag előrehaladott tulajdonságaival. Ezek között emlitendőek a következők:
Az én személyes tapasztalatom az F4-es után az volt, hogy ez a gép, bár szintén egy elég nagy és nehéz masina, valahogy jobban fekszik a kézben, kellemesebb vele dolgozni mint elődjével. Viszont hozzá kellett szokni ahhoz, hogy a fénymérés módja, a zársebesség, és néhány egyéb funkció nem a megszokott és könnyen áttekinthető tárcsákon állitható be, hanem az LCD kijelzőn, két multi-funkcionális tekerő segitségével. Namármost... a mai kor embere, aki digitális kamerákon nőtt fel, ezt teljesen természetesnek veszi, de azért lehet továbbra is egy-két érvet felhozni a régi tipusú felépités mellett. Az F4-es kedvelői pont azt szokták megemliteni előnyként, hogy azon a beállitások egy szempillantás alatt tisztán láthatóak, még akkor is, amikor a gép ki van kapcsolva. Az F5-ösnek még egyesek szerint az is hátránya, hogy kevesebb régi objektivval kompatibilis.
Az alábbi kép bemutatja az F5-öst hátulról az elemekkel jól megtömött tápegységgel. Amint látható, ezen a gépen az elemtartó - ami egyben markolat és programozó központ is - már teljesen egybe van épitve a testtel. Ez - úgy vélem - segitett a jó forma kialakitásában.
Akkor hát nézzük most, hogyan is működik ez a fényképezőgép. A bekapcsoláshoz le kell nyomni azt a kis gombot a kioldó mellett (lásd bal oldali kép), ahhoz hogy az OFF ON -al ellátott gyűrűt el lehessen forditani. Ettől mindig frászt kapok, mert ez fél kézzel nem is egy olyan könnyű művelet. Nem tudom minek kellett igy túlkomplikálni a dolgokat. (A Nikon D300-asomon szerencsére már nincs ez a teljesen fölösleges biztonsági zár.) A gyűrű túlforgatásával be lehet kapcsolni az LCD kijelző világitását (lásd kis villanykörte jel).
A beállitások az aszt hiszem ma már mindenki számára jól ismert módon folynak: az ember a megfelelő gomb lenyomásával kiválasztja azt a funkciót amit változtatni kiván, aztán a hátsó tárcsa (lásd jobb oldali kép) forgatásával beállitja a megfelelő értéket az LCD kijelzőn.
Igy például a MODE gombbal választjuk ki, hogy program vezérléssel (P), zár sebesség előválasztással (S), rekesz nyilás előválasztással (A), vagy teljesen manuális (M) üzemmódban akarunk-e fényképezni. Bár kötve hiszem, hogy aki ilyen fényképezőgépet vesz a kezébe az lesz annyira kocafényképész, hogy program módban fényképezzen, azért a teljesség kedvéért megjegyzem, hogy a gép által kiválasztott értékeket lehet "csúsztatni". Vagyis, a hátsó tárcsa segitségével úgy változtatni a zársebességet és a rekeszt, hogy a fényérték közben állandó maradjon. (Ilyenkor egy P* jel jelenik meg.)
A +/- gomb az expozició módositás beállitására szolgál, ami (S) és (A) használata mellett aktuális. +5 és -5 EV között egyharmadnyi mennyiségekkel változtatható.
A [+] jelű gombnak az autófókusz működésénél van szerepe. Erről az autófókusz taglalásánál bővebben irok, most csak annyit emlitek meg, hogy választhatunk egy fix pontra vonatkozó autófókuszt, vagy pedig hagyhatjuk, hogy a kamera megpróbálja követni képünk alanyát, ha az fényképezés közben mozog.
Az egymást fedő téglalapok szomszédságában lévő gomb arra jó, hogy életbe léptessük az egyazon képkockára való többszöri exponálás lehetőségét. Magyarán a gép ilyenkor nem továbbitja a filmet miután megnyomtuk a zárkioldó gombot.
Az LCD képernyő bal alsó sarkában lévő jel természetesen a film sikját jelképezi, ahogy azt már más fényképezőgépeknél is megszoktuk.
A kamera hátoldalán jobbra fent a két gomb közül a bal oldali a fénymérő által beálitott érték és/vagy a fókusz állandó tartására szolgál arra az esetre ha a keresőben változtatni akarjuk alanyunk helyzetét azután, hogy már fókuszáltunk ill. fényt mértünk. (A gomb pontos funkciója programozható.) A jobb oldali AF-ON gomb az autófókuszt hozza működésbe. (Egy ilyen gomb az alsó markolaton is megtalálható.) Ez lényegében a kioldó gomb félig megnyomását duplikálja, de meg lehet csinálni azt is, hogy a kioldó gombbal nem fókuszálunk, csak ezzel. (Szintén egy program beállitás eredményeként.) Én személy szerint többnyire igy használom a gépemet, mert nem szeretek finomkodni a kioldógomb nyomogatásával. Jobb, ha az csak egy dolgot csinál - elsüti a gépet.
Végül az a nagy gomb, nyilakkal a négy égtáj felé, az öt autófókusz pont valamelyikének a kiválasztására szolgál a keresőben. (Úgynevezett "spot" mérés esetén a mérési mező kiválasztása is ezzel történik.)
A fényképezőgép bal oldalán a filmvisszatekerő gomb körül találjuk azt a tárcsát amivel a zárműködés módját tudjuk szabályozni. Itt a következő lehetőségek közül választhatunk: S = egyes képkockánként való fényképezés, CL = kis sebességű sorozatfényképezés, CH = nagy sebességű sorozatfényképezés, CS = sorozatfényképezés csendes üzemmódban, Ǿ = zárkioldás késleltetése. (Figyelem - a tárcsa elforditásához le kell nyomnunk azt a gombot is, ami a felső jobb sarokban látható.)
A fényképezőgép hátfalának kinyitása a szokásos módon, a filmvisszatekerő gomb felhúzásával történik, de csak miután kioldottuk a biztonsági zárat - lásd fehér nyillal ellátott karocska.
A kereső benéző nyilása mellett egy karral lezárhatjuk a keresőben lévő lamellákat, s igy elzárva a fény útját elkerülhetjük azt, hogy a fénymérő fals értéket mérjen, amikor rendhagyó módon fejünkkel nem takarjuk el a nyilást - mint például saját magunk fényképezésekor időzitővel. Lejjebb azt a kis gombocskát pedig a kereső levételéhez kell megnyomni.A kamera elülső oldalán az F5-ös jelzés alatt találjuk az objektiv lecsatlakoztatásakor megnyomandó gombot és alatta pedit a fókuszmód kiválasztó kart. M jelenti a kézi élességbeállitást, S és C az autófókuszt. E két utóbbi között az a különbség, hogy S -nél a fókusz beáll amikor a kioldógombot félig lenyomtuk és úgy marad még akkor is, ha lencsénkkel más irányba mutatunk, C -nél pedig ilyenkor állandóan újra fókuszál. Továbbá C -nél el tudjuk sütni a fényképezőgépet még akkor is, ha az élességbeállitás még nem fejeződött be, S -nél viszont csak akkor, ha a gép sikeresen beállitotta az élességet. (Ezt a keresőben egy zöld lámpácska felgyulladása jelzi.)
( Előkészületben... )
( Előkészületben... )
( Előkészületben... )
( Előkészületben... )
A föntiekből azt hiszem egyértelműen kitűnik, hogy a Nikon F5 nem egy szimpla masina. Annyi mindent lehet állitgatni rajta, hogy csak győzze az ember észben tartani és főleg használni a felkinált lehetőségeket. És itt van az én problémám. Ugyanis azt találom, hogy végeredményben nekem mint amatőr fotósnak még ma is ugyanúgy elég az a néhány gomb és tárcsa ami már a 40 évvel ezelőtti fényképezőgépeken is megvolt, és bizony azokkal is már lehetett nagyszerű képeket csinálni (ahogy azt sok nagy fotós munkája igazolja). Szóval akkor minek cipelje az ember azt a sok extra súlyt, szórakozzon azokkal a mindenféle beállitó gombokkal és program lehetőségekkel?
Nem sokkal azután, hogy leirtam a fenti sorokat, meghirdettem ezt a gépet eladásra. Olyan gyorsan elment, hogy már nem is volt időm minden részletében lefényképezni. Remélem az új tulaj boldog vele. Nekem már van egy másik játékszerem.